 |
|
1965-ben születtem. Végzettségem építészmérnök. Festéssel, fényképezéssel évtizedek óta foglalkozom, már amennyire a túléléssel kapcsolatos küzdelem engedte. Tagja vagyok az East Europe Jelly nevű művészcsoportosulásnak. Egy ideje faképeket festek. Ez adja e kiállítás gerincét. Szeretem, ha ábrázolnak valamit a képek. Valamit a koponyacsontom belső faláról. Néhány művész, aki erre az ösvényre terelt: Jackson Pollock, Leonardo da Vinci, Tom Waits, Thomas Harris, Georgio de Chirico.
Mottó:
„beismerjük, hogy amikor az istenség, akit imádtunk, láthatóvá és érthetővé vált előttünk: keresztre feszítettük.”
G. b. Shaw
Kőrösy Attila Budapesten született, 1978. július 12-én. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szakán végezte, 1999–2004. Mestei: Molnár Sándor, Dréher János, Csáki Róbert, Pikler István és Kiss Tibor voltak.
Önálló kiállítások
„A Kutya és a Farkas között”; Merlin Színház, Bp., 2009 Munkák 2003–2008 között; Vam Design Center, Bp., 2008 Logiszmoi- Színezett rajzok és grafikák; Ferencvárosi Pincegaléria Bp., 2007 Négyszemközt; Vizivárosi Galéria, Bp. (Hermann Péterrel), 2006 Bolondok hajója; Támaszpont Galéria, Budapest, 2005 Művei megtalálhatók magyar-, német-, angliai és görögországi magángyűjteményekben. Ars poetica Ha a látás már képes gondolkodássá válni, s a festű megszokta, hogy képileg alakítson, s ne fogalmak szerint, akkor érzi, hogy a szavakkal milyen bajban is van. Nem mondhatok ki kulcsszavakat képek kapcsán. Hamar elfogynak a külső kapaszkodók, s festményt, a rajzot meg is rövidítem velük. A gazdagság visszahódítása. Ahol a múlt művészete találkozik a személyes élménnyel. Ahol a kép minden egyes részlete jelentéstartományok egész világát nyithatja meg. Olyan szimbólumrendszerét, amelyben élõ és gomolygó érzésvilág rögzül. Rögzül és életre kel. Visszatalálni arra az erőre, mely rendet teremt és kifejezésre tudja juttatni a bonyolult, a bizonytalan, az árnyalt emberi érzelmeket, és feltölti azokat. Összeszedni a széthullott darabokat, és késznek lenni a találkozásra. A forma elválasztja a színeket egymástól a vásznon. A megformáltság a tulajdonságokat az emberben. De a festő mindig határmezsgyén áll. Átjáró-e, kapcsolat-e az ellopott pillanat, az átmentett és megélt pillanat. Átemelni színné és képpé valamit
abból a jelenből, ami már el is múlt. Jel. Lenyomat. Az ember sorsára ütött bélyeg. Lehet dilettáns a festő az életben, de a festészetben nem lehet az. Mégis amire rálel, ahová elvezetik őt a vonalak, a sárgák, a vörösek, a kékek, abban a birodalomban is avatatlan marad. Egyedül van. Nem szent és nem bölcs és nem filozófus. Festő, aki fogalmaz a fogalmakon túl. Szavak helyett vonallal, tónussal, színnel. Szavak helyett képekkel.
Vattay Elemér fényképész, műgyűjtő (Szolnok, 1931. március 26. -)
A 40-es évek végén Sevcsik Jenőtől tanult fényképezni a Szépmíves Líceumban. 1951–52-ben a Színházés Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára járt, de eltanácsolták az első félév végén. Fizikai munkásként dolgozott a Közúti Hídfenntartó Vállalatnál, segédmunkás, hegesztő, majd a Csepel Vas- és Fémművek műszaki fényképésze, elektronmikroszkópos fényképeket készített. A szocialista kultúrpolitika által elhallgattatott írókkal készített hangfelvételeket, több házkutatást tartottak nála. Műgyűjtőként elsősorban kortárs festményeket, kéziratokat, dedikált fotókat, szobrokat gyűjt. Kiállítási képeinek legnagyobb része művészportré vagy művész-enteriűr. Boros Károly interjújából egy részlet, mely a Magyar Demokrata 2005. 05. 11. számában jelent meg. – Hova járt gimnáziumba? – A ciszterekhez. A fából felépített Petőfi hídon mentünk át naponta gyalog. Egy osztályba jártam Latinovits Zolival, akit mi csak Pikinek hívtunk, ahogy otthon a családban szólították, velünk járt Abody Béla, Vajda Miki is. – Ezek szerint már az iskolában elkezdõdtek azok a barátságok, amelyek révén az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek magyar szellemi életének örvényébe került, akkor már fotográfusként. Milyen pályára készült? – Filmrendezõ akartam lenni, amibõl aztán csak a fényképezés maradt, mert fél év után kirúgtak klerikális magatartás miatt. – Mit jelentett ez pontosan, templomba járt? – Természetes, hogy templomba jártam, de nem ezért, hanem azért, mert nem akartam aláírni a Mindszenty kivégzését követelő iratot. Akkor minden középiskolában és felsőoktatási intézményben összehívták a hallgatókat, és gyűléseken kellett elítélni Magyarország hercegprímását, sejtetve, hogy a kivégzését kívánjuk. Annak ellenére rúgtak ki, hogy például Galgóczy Erzsébet szerint az én forgatókönyvem volt a legjobb az évfolyamban. Ő akkor még nem volt író, csak újságíró, de már nagy sztárnak számított, együtt jártam vele is, Huszárik Zoltánnal is a főiskolára.
Pieronymus Kosch képíró
Biblia pauperum
A cím a Biblia egyes részeit, főleg Jézus életét sok képpel, kevés szöveggel bemutató középkori illusztrált könyv vagy freskósorozat. A latin eredetű szó jelentése: a szegények bibliája. Olyan bemutató képsorozat azok számára, akik még nem találkoztak a történettel, vagy hitetlenek, vagy írástudatlanok. Ezt a grafikai sorozatomat Szalay Lajos grafikusművész hatására rajzoltam, akit nagyon nagyon tisztelek. Az ő Genezis című alkotása a legnagyobb hatású mű a bibliával foglalkozó kortárs munkák közül. Ajánlom a Mestert mindnyájuk figyelmébe! Kiállításomat az ő emlékének ajánlom. Hasonló tematikájú sorozatot állítottam ki 2006-ban a fóti Műemléktemplomban, az olaszországi Mendola reneszánsz kápolnájában 2008-ban, valamint a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium aulájában 2009-ben. Nagyméretű Krisztus képemet szentelték fel 2008-ban a szentmiklósi Szent Miklós templomban. Saját imáimat magam rajzolom. A Bibliában leginkább az emberi szenvedés, helytállás, és megbocsátás érdekel és foglalkoztat, elsősorban a hit szempontjából.
Pieronymus Kosch képíró
Munkácsy-díjas és Csepeli-Nívódíjas festőművész
1946 december 2-án született Csepelen és azóta is itt él és alkot. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő szakán érettségizett 1967-ben. Utána elvégezte a két éves Kirakatrendező iskolát. A Képzőművészeti Főiskola festő szakán 1974-ben diplomázott. A Fiatal Mővészek Stúdiójának és a Mővészeti Alapnak tagja lett. 1979–től tagja a Magyar Képzőművészek Szövetsége grafikai szakosztályának. Magyarországról elsőként vett részt a belgiumi Kasterleeben működő „Frans Masereel Rijkscentrum voor grafiek” nemzetközi grafikai művésztelep munkájában, ahová tizennégy éven keresztül minden évben visszahívták. Számtalan kiállítást rendezett itthon és külföldön egyaránt. Norvégiában részt vett a Nord Atelier munkájában, idehaza pedig a Pécsi művésztelepen is alkotott. Művészeti munkája elismeréseként előbb Derkovitsösztöndíjat, majd 1983-ban Munkácsy-díjat kapott. Ismertek rajzai az Élet és Irodalom újság lapjairól, valamint számtalan könyv borítóiról és illusztrációiból.
Tíz évesen kezdtem el batikolni, képeimmel sok nemzetközi és hazai pályázaton vettem részt sikeresen. 1999-ben a JPTE művelődésszervező szakán végeztem. Ebben az évben Thaiföldön tanultam különböző technikákat és Magyarországon Krassói Erna textilművész óráit látogattam. 2008-ban két hónapig a batik őshazájában Indonéziában tanultam az ősi, tradicionális művészeti formát, I Nyoman Suradnya batik és festőművésztől. Nagy hatással volt rám ez a két hónap. Mind a művészethez való viszonyomban, mind az életfelfogásomban a keleti szemlélet helyet kapott. 2008 nyarán egy pár napos workshopon vettem részt Raffai Kinga batikfestőművésznél, akit példaképemnek tekintek. Autodidakta festő vagyok aki a különféle technikákat ötvözve sajátos módon fest. Képeimen az életem során kapott ingereket, álmokat dolgozom fel. Ennek a több ezer éves – Magyarországon alig ismert –, képzőművészeti ágnak a szerelmese vagyok.
„Ám művészi kifejezésmódomat tekintve pionír lévén – más vonatkozásban is hajlamos vagyok az „úttörőségre” – azt kívánom elérni, hogy az emberek mindíg képesek legyenek a megszokotthoz képest másként szemlélni a művészetet.” – Amrita Sher-Gil.
Misch Ádám bemutatkozásra, a pályakezdésre az 1965-öt követő, művészeti szempontból még meglehetősen fagyos esztendők adattak meg számára. Misch Ádám életművének hetvenes évekbeli, alapozó korszakában a konstruktív szemlélet térnyerése, a geometrikus formáláshoz való vonzódás és a szobrászati érdeklődés jellemezte. A nyolcvanas években fokozatosan visszaszorultak az idegen anyagok, hogy teret adjanak a kizárólagos festői eszközöknek… Ebben az alkotószakaszban húzódik rejtettségbe a képszerkezet, az átlátható, világos kompozíciós rend… és uralkodó szerepet kap a részletek megannyi változatában rögzülő formai gazdagság, a festői elemek áradása. Misch Ádám utolsó képei a teljes festői szabadság igézetében születtek. Alkotásain nincsenek pontosan körülírható, a valóságelemekkel azonosítható alakzatok, de – mővészetét a kezdetektől jellemzőn – jelszerű elemekként néhol egy-egy bető, szótöredék, szám, kereszt, nyíl jelenik meg a foltok és vonalak kavalkádjában… A kép számára roppant sűrűsödési közeg, feszült erőtér, összecsapás-terep, amelyben, ahol a nyomhagyó szándékok, a képépítő indítékok izzó szenvedéllyel és önfeledt játékossággal egyszerre vezéreltek. Mintha valami szabályosság szétzilálódna, szétrobbanna, vagy mintha valami szétesettség rendbe, rendszerbe rendezõdne, ám a tiszta képletté, kiegyensúlyozottsággá érő állapot elérhetetlenül messze van.
Lynda Stevens 1959-ben született Southhamptonban, jelenleg angol nyelvtanárként dolgozik Budapesten. Eredetileg irodalom szakon végzett Warwickben, 1981-ben. Az University of Coventry-n tanult absztrakt festészetet. Első kiállítása „Vistas” címen volt megtekinthető Coventryben. 1992-ben volt a második „Magma” nevű kíállítása. 1988-tól 1993-ig vett részt a Hillfields Artist´s Group nevű helyi csoportban. 1994-ben Brightonba költözött, ahol két évig állított ki számos kávézóban és a „Bear Cave” nevû galériában. Első budapesti kiállítása 1998-ban volt, mely „Pearl of the Oyster” címen volt látható. Kiállított többek között a tajtékos Napon, s közelmúltban Vácott nyílt tárlata. A kilencvenes évek végére készült el saját tarotja is, mely honlapján teljes egészében látható. 2006 óta részt vesz Szebenyovszky László által szervezett jótékonysági csoportban. Közös kiállításaik voltak a Budavári Labirintusban (2006 november), a Duna Plazaban (2007 február) és a csepeli könyvtárban (2009 március). 2005-óta állandó kiállítása van kisebb képeiből a Berlitz Nyelviskolában, a Bajcsy-Zslilinszky utca 29-ben. Néhány képe megvásárolható a Vam Design Centerben, a Váci utca 69-ben. Első nemzetközi „internetes Remodernist” kiállítása 2009 óta látható: Lynda Stevens írja önmagáról: „Önképzés során fejlesztettem képességeimet. Munkáim belülről fakadnak, spontán lelki automatizmusok folyamataként. Minden alkotás vegyes anyagból készült, viaszból, üvegtörmelékből, textilből, olaj és vízfestékből, fém fóliából és minden képem, ami itt látható, egyedi.”
Somodi-Hornyák Szilárd mûvei a modern kor olvasható lenyomatai, melyek a fiatal nemzedék újfestőiségként értékelt festészeti irányzatához tartoznak, s hasonlóan a pop-art gyűjtőnév alatt ismert expanzionista irányzathoz a hétköznapi élet, a globalizált tömegkultúra lenyomataként foghatók fel. Társadalmi helyzetekre való utalásoktól hemzsegnek, melyek a jelen világ fogyatékosságaihoz, szépséghibáihoz, a tömegtájékoztatás és a tömegfogyasztási eszközök populáris kultúrájának sztereotípiáihoz hol kritikusan viszonyulnak, hol filozofikus szemszögbõl, magaslatból szemlélődnek. Olykor meditatív mélységekbe merülnek, olykor nosztalgikus, gyakran ironikus-önironikus attitüddel fűszerezettek, hol a jelenség részeként, hol elkülönülve, külsõ szemlélőként létezik az alkotó, hiszen egymásba folyik a privát szféra és mindennapjaink valósága. E kiüresedett, torz, vegetatív durva világ kultúraként aposztrofálódik, kiszorítva mindazt, amit korábban e kifejezés alatt értettünk. Sokunkban, így az alkotóban is azonban a vágy, hogy kivonhassuk magunkat ebbõl a közegből.
1943-ban született Körmenden. 1957-ben került Csepelre. Azóta vesz részt a csepeli képzõmûvészeti életben. Mesterei voltak: Ilosvay Varga István, Gádor Emil, Tóth Menyhért és Misch Ádám.
Óváry Géza szürrealista munkái a festészet valódi szellemi tevékenységeként határozható meg. A XX.század elsõ felében létrejött mozgalom ellenpontjaként az absztrakciónak, mely a képi ábrázolást a geometria területére korlátozta, a pszichoanalízis térhódítása arra ösztönözte a szürrealistákat, hogy teljesen szabad teret adjanak a festõ spontán impulzusainak. Ez a szellemi tevékenység Tzara meghatározása szerint „a képzelet világának, és mélyebbre hatolva a vágynak aktivitása”. Valójában Óváry Géza festményeit ez a kettõsség erõteljesen meghatározza. Látványos, színgazdag képi poézis, mint pl. A világ teremtése címû festménye, mely a szalagok „táncával” jelenik meg elõttünk is ezt példázza, vagy a vágy aktivitását fejezi ki szinte felkiáltójelszerûen a Szétesõ világ borzongató látványa, e engedjük, hogy a káosz urrá legyen rajtunk, elsodorja életünket! Óváry Géza a kortárs képzõmûvészet egyik jelentõs alkotója. Festményei, grafikái, kisplasztikái számos köz- és magángyûjteményben megtalálhatók. Népszerû könyvillusztrációival is nagy sikert aratott a mûvészeti életben.
