A gyermekek egyik kedvenc ünnepe a karácsony. A benne rejlő titokzatosság, varázs és öröm mind várakozással tölti el a kis szíveket. Az ilyen gyermeki élmények által születnek meg a szívhez szóló, fülbemászó kis karácsonyi versek. A felnőttek és a gyermekek egyaránt szívesen hallgatnak vagy olvasnak olyanokat, amelyek megragadják a karácsony lényegét. Például a Weöres „csing-ling-ling száncsengő”-je a fülekbe lopja a téli esték várakozásának izgalmát.

Annyira dallamos a szövege, hogy meg is zenésítették, a legtöbben pedig így ismerik. József Attila „Betlehemi királyok” című költeménye felnőttfejjel azt jeleníti meg a királyok szerepébe bújva, ahogyan ő viszonyult a kis Jézushoz gyermekkorában.

Ez konkrétan sehol nem szerepel a versben, de az olvasónak mégis az az érzése támad, hogy a költő által, maga is ott áll a Megváltó színe előtt. Ezek a kimondatlan apróságok, semmiségek adják meg a karácsonyi versek csalogató varázsát, amelyek ha kimondatlanul is, de valamiképpen megfogalmazzák a belső várakozás és alázat érzését.